Villanyszerelés: a 6 leggyakoribb tévhit

Villanyszerelés: a 6 leggyakoribb tévhit

Itt összegyűjtöttünk olyan tévhiteket, amelyek a nem villanyszerelő tevékenységet végző honpolgárok fejéből kipattanhatnak.

Összefoglalás

A következőben bemutatok pár tévhitet, ami a villamos hálózatunk kapcsán felmerül. Persze ezen tévhitek sorát még számos esettel lehetne bővíteni. Itt, szerintem, a legjellemzőket sorakoztattam fel.

Sajnos sok esetben a villanyszerelő kollégák is „aktív” szerepet vállalnak ezen tévhitek terjesztésében.

1.     Tilos alumínium vezetéket beépíteni a lakás hálózatba.

A villamos kivitelezésben a mai napig használnak alumínium vezetékeket. Igaz, nem kimondottan a lakóingatlanok villanyszerelése során.

Az alumínium egyik nagy hátránya a rézzel szemben, hogy jóval nagyobb a fajlagos ellenállása, így azonos keresztmetszet mellett egy alumínium vezeték jóval kisebb mértékben terhelhető, mint a réz társa. Valamint az alumínium tartóssága is elmarad a rézétől. (Vagyis a réz jobban melegszik, ami tűzvédelmi szempontból nem előnyös.)

Az ok, amiért mégis alkalmazzák, hogy jóval kedvezőbb az ára, mint a rézé. Emiatt nagyobb keresztmetszetek esetén (gerincvezeték, földkábelek) van létjogosultsága az alumíniumnak.

2.     Csak a baj van vele, ha réz és alumínium vezetékek vegyesen vannak a lakásban

Természetesen ez sem igaz. Frici bácsi a megmondhatója.

Villanyszerelők gyakran nyilatkoznak úgy, hogy ha alumínium vezeték van a lakásban azt mindenképpen cserélni kell. Ennek azért van alapja, ugyanis ezek a rendszerek már jó pár évtizedesek; az alumínium élettartamát pedig kb. 30 évre becsülik. Valamint egyéb műszaki megoldásokban is hiányt szenvedhetnek. Azonban a hibák, hiányosságok kiküszöbölése után egészen jól használhatók lehetnek. Az adott körök teljesítményének korlátozásával (pl. kisebb áramértékű kismegszakító beszerelésével) jelentősen csökkenthető az igénybevétel és az avulás sebessége.

Egy műszeres méréssel (villamos biztonsági felülvizsgálat) pedig könnyen felmérhető a jelenlegi villamos hálózat állapota, és megállapítható annak használhatósága.

Tipikusan a világítási körök esetén csekély kockázatot jelent az alumínium vezetékek használata.

Bizonyos feltételek mellett arra is van lehetőség, hogy réz és alumínium között galvanikus (vagyis direkt) kapcsolatot hozzunk létre. Ezzel kapcsolatosan Frici bácsi a következő szösszenetet tette közzé: Több módszer is van arra, hogy egy… – Frici bácsi villanyszereldéje | Facebook

3.     A kismegszakító folyamatosan leold, nagyobbra kell cserélni

Frici bácsi ezzel a témával is foglalkozott már korábban, érdemes ezt a post-ot is elolvasni: Miért old le a kismegszakító❓… – Frici bácsi villanyszereldéje | Facebook

A kismegszakítónak az a szerepe, hogy az adott villamos áramkört védje a túlterheléstől.  Ezek megjelenhetnek tartós túláram formájában vagy pillanatszerű rövidzárlat képében. Az ilyen esetekre külön védelmi mechanizmus felügyel. Az előbbi (tartós túláram) esetén egy ikerfémes hőkioldó, ami biztosítja, hogy veszélyesen hosszú ideig ne álljon fenn a túláram állapota. Az utóbbi (rövidzárlat) esetben pedig egy elektromágnes gondoskodik a gyors lekapcsolásról.

Namármost, ha nagyobb névleges áramú (pl. 16A helyett 20A) kismegszakítót rakunk be az áramkörbe, akkor annak terhelhetőségét növeljük meg. És ezzel olyan tartós túláramot érhetünk el, ami már kárt tesz a vezeték szigetelésében, vagy magában a vezető anyagában.

Ilyen esetben azt tudjuk tenni, hogy megnézzük, hogy az adott áramkörben milyen fogyasztók vannak és esetleg lehet-e valamelyiket egy kevésbé terhelt áramkörre kötni.

Vagy hívunk egy villanyszerelőt, természetes Frici bácsit, aki nagyobb keresztmetszetű (nagyobb terhelhetőségű) vezetékre cseréli ki a jelenlegit.

4.     Olvadóbiztosítót mindenképpen kismegszakítóra kell cserélni

Természetesen nincs ilyen elvárás vagy kötelezettség. Villanyszerelők szokták javasolni, hogy a régi olvadóbiztosíték helyett mindenképpen kismegszakítókat alkalmazzunk. (Hogy miért? Nem csak a kezelésük egyszerűbb, hanem a szerelésük is.)

Való igaz, hogy ezeknek a kismegszakítóknak számos előnyük van az olvadóbiztosítókkal szemben. A könnyebb kezelhetőséget, szerelhetőséget már említettük. Emellett az adott áramkör lekapcsolása is könnyen megoldható vele; zárlat esetén (aminek az okát egy villanyszerelő felderítette és elhárította) könnyebb a rendszert újból működő állapotra hozni, ellátható sok kiegészítő funkcióval. Egyszerűen könnyebb vele az élet.

Védelmi funkciókat tekintve az olvadóbiztosító semmivel nem rosszabb a kismegszakítónál. Sőt! Esetenként gyorsabb működés és nagyobb megszakítóképesség is elérhető vele.

Amennyiben kényelemre vágyunk, akkor jobb választás a megszakító. Amennyiben nem zavar az olvadó betét csere, akkor maradhat az olvadóbiztosító.

A témáról bővebben: Amit az olvadóbiztosítókról tudni érdemes… (villanylap.hu)

5.     Néhány év múlva mehet a kukába a napelemünk

Elterjedt tévhit, hogy a napelemek 10 év után úgy is használhatatlanok lesznek, utána le lehet szerelni őket, emiatt nem éri meg telepíteni sem.

Ez egy általános tévhit. A napelem gyártók is általában 20-25 év teljesítmény garanciát vállalnak az általuk gyártott napelemekre. Ami azt jelenti, hogy 25 év használat után is biztosítják azt, hogy 80 %-os hatásfokkal üzemelni fognak a panelek.

Frici bácsi nem mozog otthonosan a napelem témában, így segítséget kért:
Tévhitek a napelemes rendszerekről – NapelemTanácsok (napelemtanacsok.hu)

6.     Villanykapcsolót lekapcsoljuk, teljesen megszűnik a lámpa áramellátása

Ebben a kijelentésben sok igazság van. Azonban 100%-osan nem fedi a valóságot. Egy ideális világban valóban úgy alakulna, hogy az izzó irányában futó vezetékek között nem tudnánk feszültségkülönbséget mérni, így áram sem tudna folyni ezek között.

Sajnos a valóság tud teljesen más képet is mutatni. Főleg egy régebben épült ingatlan esetén más sok Villanyszerelő keze nyomát viselheti magán az elektromos hálózat. És ezek a kezek nem biztos, hogy mindig az elvárható precizitással és gondossággal dolgoztak.

A kapcsoló lekapcsolásával, nagy valószínűséggel, a fázisvezetőnek nem lesz feszültség, ellenben a nullvezetőn és a földelésen még előfordulhat.

Ezért célszerű műszeres (pl. multiméter) méréssel ellenőrizni a villamos betáplálás helyzetét; vagy nagyon figyeljünk oda, hogy szerelés közben nem zárunk rövidre áramköröket. (Ez utóbbi inkább csak tréfa.)

Az első légkondicionáló berendezés

Az első légkondicionáló berendezés

Az első modern légkondicionáló berendezést Willis Haviland Carrier fejlesztette ki 1902-ben. Carrier, egy fiatal mérnök, a New York-i Sackett & Wilhelms nyomdai vállalat számára tervezte a rendszert. A cél az volt, hogy szabályozza a hőmérsékletet és a páratartalmat, mivel ezek a tényezők befolyásolták a nyomtatási folyamat minőségét.

Carrier rendszere a hűtési folyamat során a levegő nedvességtartalmát is szabályozta, így képes volt állandó páratartalmat biztosítani, ami különösen fontos volt a papír és a nyomdafesték stabilitásának megőrzése szempontjából. Az eszköz alapelve az volt, hogy a levegőt egy hideg vízzel hűtött tekercsen keresztül vezette, amely lehűtötte és párátlanította a levegőt.

Carrier találmánya forradalmasította az ipari folyamatokat és kényelmi szolgáltatásokat, gyorsan elterjedve különböző területeken, mint például a színházak, mozik, valamint a lakossági és irodai épületek hűtése. Az első teljesen légkondicionált lakóépületet azonban csak 1914-ben építették, a minnesotai Minneapolison belül.

(Frici bácsi a légkondicionáló rendszereket is ellátja elektromos árammal. Keresd őt bizalommal.)

Védő-összekötő vezető hálózat (korábban EPH) és a villanyszerelő

Védő-összekötő vezető hálózat (korábban EPH) és a villanyszerelő

Frici bácsi és minden képzett villanyszerelő tudja, hogy egy otthon villanyszerelési munkálatai során kardinális pont a védő-összekötő vezető rendszer (alaias EPH) kialakítása.

Összefoglalás

Sokan találkoztunk, villanyszereléssel kapcsolatosan, azzal a fogalommal, hogy EPH. Talán ez első ránézésre kicsit misztikus, ezért szeretném röviden összefoglalni, hogy mire jó, miért érdemes foglalkozni vele. Röviden: ez egy azonos potenciálón lévő hálózat, ami kellemetlen elektromos hatásoktól tud megvédeni minket.

De mi is az a védő-összekötő vezető hálózat (korábban EPH) és miért van rá szükség?

Az emberi test jól vezeti az elektromos áramot. Amennyiben két eltérő potenciálú felülethez kapcsolódik a testünk, akkor elektromos áram fog rajta keresztül folyni. Az pedig nem jó. Sem a villanyszerelőnek, sem Frici bácsinak. Ezért kiemelten fontos, hogy lakásunkban minden azonos potenciálon legyen, és pont ez a védőösszekötő-vezető hálózat lényege. Erre fontos figyelni, amikor az ingatlan villanyszerelési munkálataiba fogunk.

Igazából annak megértése nagyon fontos, hogy miért is alakul ki potenciálkülönbség a lakásban vagy házban. Ennek lehetnek az ingatlanon kívülről eredeztető okai, de ugyanúgy az ingatlanon belül is keletkezhet potenciálkülönbség. Az előbbi az, aminek okait nehezen tudjuk kiküszöbölni, nehéz a „kóbor” áram okainak nyomára bukkanni. Az ingatlanon belüli potenciálkülönbség pedig mindenképpen valamilyen villanyszerelői hibára vezethető vissza. Ahogy a következő cikkben leírt jelenség is: Miért csíp a víz? – Frici bácsi villanyszereldéje – villanyszerelő kompromisszumok nélkül (fricibacsi.hu)

Hogyan alakulhat ki külső hatásra potenciálkülönbség? Például úgy, hogy a villám belecsapott a közelben a földbe. A földben fut egy fém vízvezeték, ami bejön a házba, és a csővezeték úgynevezett idegen potenciált vezet a csaptelephez.

Egy mai épületben nagy kiterjedésű fém hálózatok vannak. Az épületen belül minden olyan villamosan összefüggő jól vezető fémszerkezet, amelynek mérete függőleges irányban a szintmagasságnál, vagy vízszintes irányban 5 m-nél nagyobb. Lakóépületek esetében ez többnyire közművezetékeket jelent: gázvezetékekre, vízvezetékre, fűtésköri vezetékekre gondoljunk. A védő-összekötő-vezető hálózat lényege ezeknek a vezetékeknek az összekötése, és az épület fő földelő kapcsára csatlakoztatása. A lényeg az, hogy minden ugyanazon a potenciálon legyen.

Mit kell bekötni a védő-összekötő vezető hálózatba?

A jogszabályok elég szűkszavúan fogalmaznak: a villamos berendezést úgy kell kialakítani, üzemeltetni, hogy ne okozzon veszélyt a környezetére. A hogyan oldjuk ezt meg kérdésre adnak választ a szabványok.

Minden olyan épületben szükséges kialakítani, ahol házi fémhálózat van

Az rendszerbe be kell kötni az épületbe beérkező vezető anyagú csöveket az épületbe belépési pontjukhoz a legközelebbi helyen, úgy, hogy azokat egymással is össze kell kötni, majd egy megfelelő keresztmetszetű vezetékkel az épület fő földelő kapcsára kell csatlakoztatni.

Az épületszerkezeti elemek vezető anyagú részeit is bekötésre kerülnek, ha azok érinthetők, illetve minden olyan egyéb vezető anyagú dolgot, ami távoli idegen potenciált közvetíthet. Például a fém ablakkeret, az öltözőszekrény, nem hoz sehonnan semmilyen potenciált, így azokat nem kell bekötni. De vannak olyan épületszereketi elemek, amiket be kell kötni az EPH-ba. Pl. egy irodaházban egy fém­oszlop, amit nem burkolnak be a dizájn miatt. Ilyenkor ez az épületben lévő betonvasalással együtt van, ezért ezeket az alapozásnál bekötik – foglalta össze a szakember.

Villanyszerelői körben is fel szokott merülni az a kérdés, hogy a vízvezetékrendszer csöveit akkor is be kell-e kötni, ha azok műanyagok. Itt az a megfontolás játszik szerepet, hogy maga a víz vezetőképes anyag. A védő-összekötő vezető hálózat kialakítására nincs kőbe vésett szabály, mindig egyedileg kell megítélni. Ami nem vezetőképes, azt értelmetlen bekötni. Mindig azt kell vizsgálni, hogy tudunk-e bárhogy két olyan fémtestet megérinteni a házban, ami különböző potenciálon lehet.

A védő-összekötő vezető hálózat (korábban EPH) kialakítása

Ahol védőösszekötő-vezető hálózatot kell kiépíteni, ott központi védőösszekötő-vezető csomópontot is szükséges kialakítani. (Ez lehet központi földelőkapocs, illetve sín is.)

Minden házi fémhálózatot be kell kötni a védőösszekötő-vezető hálózatba. Általában az épület házi főkapcsoló berendezése mellett kell védőösszekötő-vezető hálózati csomópontot kialakítani.
A házi fémhálózatot közvetlenül, védőösszekötő-vezetőn keresztül kell bekötni ebbe a védőösszekötő-vezető csomópontba.

A védőösszekötő-gerincvezető keresztmetszete ne legyen kisebb, mint a berendezésben alkalmazott legnagyobb védővezető keresztmetszetének a fele. Rézvezető esetén legalább 6 mm2 legyen, és nem kell 25 mm2-nél nagyobbat választani. Alumínium esetén 16 mm2, acél esetén 50 mm2-nél nem lehet kisebb.

Mechanikai ellenálló képesség szempontjából az egyéb védőösszekötő-vezetők, rézvezetők esetén mechanikailag védett elhelyezés esetén 2,5 mm2-nél, mechanikailag nem védett elhelyezés esetén 4 mm2-nél nem lehet kisebb keresztmetszetű. Alumínium vezetékekre a legkisebb megengedett keresztmetszet 16 mm2, elhelyezéstől függetlenül.

Védőösszekötő-vezetőként nem alkalmazhatók fém vízcsövek, éghető gázokat és folyadékokat tartalmazó csövek, normál üzemben mechanikai igénybevételnek kitett szerkezeti részek, hajlékony vagy hajlítható fémcsövek (kivéve, ha azokat kifejezetten erre a célra tervezték), hajlékony fémrészek, a tartóhuzalok, sőt kábeltálcák, kábellétrák sem.

Mi van akkor, ha gáz van?

A gázberendezés az egy másik dolog. A Gáz Műszaki Biztonsági Szabályzatot kell ezzel kapcsolatban elővenni. Ez támaszt követelményeket. Előírja, hogy a gázvezetékek kiépítése vagy átalakítása után ellenőrizni kell a gázvezetékek védő-összekötő vezető hálózatba való bekötését, annak megfelelőségét.

Ha új gázvezetékeket építenek ki, azt be kell kötni védő-összekötő vezető hálózatba. Ez azért is nagyon fontos, mert a potenciálkülönbség szikrát okozhat, ami gáz esetében semmiképp nem szerencsés. A gázóránál a két vezeték összekötését is előírják már, mert ha gázórát cserélnek, akkor megszakad a kintről érkező cső és az épületben lévő közötti folytonosság, így ott szintén feszültségkülönbség lehet, ami szikrázhat, és ezt a gázosok nem igazán tolerálják, érthető okból.

Elektromos csatlakoztatással ellátott gázkészülék esetében, például egy cirkó kazánnál, több dolgot is ellenőrizni kell azon kívül, hogy a gázvezeték csatlakoztatva van a védő-összekötő vezető hálózatba.

A gázkészüléknek leválaszthatónak kell lennie az elektromos hálózatról, például, ha konnektorba van bedugva, akkor szereléskor ki tudják húzni. Fix kábeles bekötésnél viszont egy leválasztó kapcsolót kell beépíteni. Áramvédő kapcsolóval kell védeni legalább azt az áramkört, amiről a készülék üzemel.

Ahol csak konvektor vagy gáztűzhely van, ahol nincs elektromos csatlakozás, ott ezek nem játszanak szerepet, ott csak azt kell ellenőrizni, hogy a gázvezeték be van-e csatlakoztatva a védő-összekötő vezető hálózatba, és megfelelő-e a rendszer kialakítása.

Gázkazán cserénél ugyanaz a helyzet, mint új készülék esetében, hacsak nem teljesen ugyanazt rakják fel, de lássuk be ennek viszonylag kicsi az esélye. Az engedélyeztetést általában a gázkészülék szerelő intézi a szolgáltatóval. Ő tudja, hogy milyen papírokat kell beszerezni, ismeri az engedélyezés folyamatát. A cirkó kazánnál szintén egyedi elbírálás kérdése, hogy szükség van-e egyenpotenciálú csomópontra, ami összeköti a különböző csöveket, és becsatlakoztatja a védővezető hálózatba.

A világ legnagyobb tengeri szélerőműparkja

A világ legnagyobb tengeri szélerőműparkja

A világ legnagyobb szélerőműparkja a Hornsea 2, amely az Egyesült Királyság területén, Yorkshire partjaitól mintegy 89 kilométerre található? Ez a tengeri szélerőműpark 2022-ben vált teljesen működőképessé, és 1,32 gigawatt (GW) kapacitással rendelkezik. Ezzel körülbelül 1,3 millió háztartás áramellátását képes biztosítani. A Hornsea 2 szélerőműparkot az Ørsted dán energiacég fejlesztette és üzemelteti, és összesen 165 darab Siemens Gamesa 8 MW-os turbinából áll.

A park területe mintegy 462 négyzetkilométer, ami közel háromszorosa Párizs területének. Ez a projekt része egy nagyobb fejlesztési tervnek, amely több Hornsea szélerőműparkot is magában foglal. A Hornsea 1 már korábban megépült, és hasonló kapacitással rendelkezik. A tengeri szélerőműparkok, mint a Hornsea 2, jelentős szerepet játszanak a megújuló energiaforrások globális elterjedésében, csökkentve a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget és elősegítve a tisztább energiaforrásokra való átállást

Nagy villanyszerelő teszt

Nagy villanyszerelő teszt

/Terveim szerint még bővítem a kérdések körét/

A villanyszerelési munkák megbízhatósága és biztonsága kiemelkedően fontos minden otthonban. Amikor villanyszerelőt hívunk, szeretnénk biztosak lenni abban, hogy a szakember megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkezik. A minőségi villanyszerelés nagyon fontos az otthonunk biztonsága érdekében.

Összefoglalás

Jelen cikk egy picit rendhagyó, ugyanis itt nem egy adott témát járunk körbe, hanem olyan kérdéseket és a rájuk adott válaszokat gyűjtöttük össze, amiből jó eséllyel megállapítható, hogy egy villanyszerelő mennyire mestere a szakmájának. Végeredményben azt biztosítjuk ezzel, hogy az otthonunk villanyszerelése megfelelő minőségű legyen.

Kérdéslista (a helyes válaszokkal)

1. Hogyan oldaná meg, hogy egy lámpát több kapcsolóval is kapcsoljunk? Mi az alkalmazható kapcsolók maximális száma?

Egy lehetséges helyes válasz:

A valamennyire is képzett villanyszerelő tudja, hogy a megvalósításhoz mindenképpen szükség van minimálisan 2db alternatív- vagy más néven váltókapcsolóra. (száma 106) Ezeket 2 vezetékkel kötjük össze („játszó szálak”); az egyikhez kapcsolódik a lámpakor beérkező fázisa, a másik kapcsolóból pedig a kapcsolt szál a lámpához fut.

Amennyiben két kapcsolónál többet szeretnénk használni, úgy keresztkapcsolókat (száma 107) is fel kell használnunk. Ezeket mennyiségi korlát nélkül tudjuk összefűzni úgy, hogy az alternatív kapcsoló 2 (játszó) szála befut egy keresztkapcsolóba és innen két szál fut tovább egy újabb keresztkapcsolóba vagy a sor végi váltókapcsolóba.

A témában hasznos cikk (igaz, nem Frici bácsi írta):
Villanykapcsolók bekötése, csoportosításuk és működésük. (megaohm.hu)

2. Lesz-e védőösszekötő-vezető hálózat kialakítva? Mi kerül bekötésre?

Megjegyzés: ez kimondottan új kiépítés esetén érdekes. Meglévő rendszer esetén ennek megléte vagy hiánya ellenőrizhető.

A védőösszekötő-vezető hálózat terminus nem túl régi; villanyszereléssel foglalkozó írásokban, cikkekben erre még EPH (ekvipontenciális hálózat) néven utalnak leggyakrabban.

Egy lehetséges helyes válasz:

Az ilyen hálózat kialakításának lényege, hogy az épületben, lakásban található nagyobb kiterjedésű fém hálózatokat (pl. gázvezetékek, vízvezeték, fűtésköri vezetékek) ugyanarra a potenciálra hozzuk. Ez azért fontos, mert így nem tud potenciálkülönbség ezek között kialakulni és nem kezd áram folyni, ami akár a mi testünkön is áthaladhat. Egy ilyen jellegű megrázó élményről a Miért csíp a víz című FB post-ban írtam.

Bekötés esetén az ökölszabály az, hogy minden házi fémhálózatot be kell kötni a védőösszekötő-vezető hálózatba. Az épületen belül minden olyan villamosan összefüggő jól vezető fémszerkezetet, amelynek mérete függőleges irányban a szintmagasságnál, vagy vízszintes irányban 5 m-nél nagyobb az védőösszekötő-vezető hálózatba kell kötni. Valamint a kívülről érkező idegen potenciált közvetíteni képes, áramot vezető anyagokat. Mindazokat, amik nem tartoznak az elektromos hálózathoz.

3. Mik a kismegszakítókon ezek az A, B, C jelölések?

Egy lehetséges helyes válasz:

Amennyiben az illető jó villanyszerelő, erre mindenképpen tudni fogja a választ.

Ezeknek a jelöléseknek a rövidzárlati leoldás / lekapcsolás esetében van jelentősége; a kismegszakító ún. karakterisztikáját jelölik vele. Sokan, hibásan, a kismegszakító leoldási sebességével hozzák összefüggésbe ezeket a betűjelöléseket. A sebességnek valóban szerepe van, hiszen rövidzárlat esetén a kismegszakító azonnal (10ms-en belül) le kell oldjon.

A karakterisztika valójában azt jelzi, hogy az kismegszakító milyen mértékű túláram (az eszköz névleges értékét meghaladó áram) esetén old le.

B kioldási karakterisztika: Ebben az esetben a gyorskioldó a kismegszakító névleges áramának 3-5 szörösére van beállítva. (Vagyis egy B10-es kismegszakító 30-50A között fog leoldani) Jellemzően ún. OHM-os fogyasztók, mint például az elektromos tűzhely, elektromos fűtőkészülék – túláram-védelmére alkalmazhatók.

C kioldási karakterisztika: A gyorskioldó a névleges áramérték 5-10 szeresére van kalibrálva. (C10-es kismegszakító esetében 50-100A között szólal meg). Az induktív fogyasztók esetén, mint például a mosógép, mosogatógép, hűtőszekrény érdemes használni.

D kioldási karakterisztika: A gyorskioldó a névleges áramérték 10-20 szorosára van állítva. Leginkább az ipari felhasználásban fordul elő, fogyasztócsoportok vezetékvédelmére alkalmazzák.

Ehhez a témához kapcsolódik a Miért old le a kismegszakító? – Frici bácsi villanyszereldéje – villanyszerelő kompromisszumok nélkül (fricibacsi.hu) cikk.

A 16A-s kismegszakító csak 16A áramot tud átengedni?

Egy lehetséges helyes válasz:

Röviden: nem.

Eltekintve a zárlati áram eset a pár ms-os késleltetéstől, a kismegszakítónak van egy másik védelmi mechanizmusa. Tartós túlterhelés esetén a hőkioldás elvén szakítja meg az áramkört, időkésleltetett ikerfémes hőkioldót alkalmazásával. A kioldás ideje pedig attól függ, hogy mekkora az átfolyó áram nagysága. Amennyiben az előírtnál nagyobb az átfolyó áram, az melegíti az ikerfémet, ami így kimozdul eredeti állapotából, ezzel lekapcsolva a kismegszakítót.

A kismegszakítónak a 13%-os túlterhelést több mint 1 órán át kell engednie. Viszont 45%-os túlterhelés esetén 1 órán belül meg kell szólalnia.

 A fürdőkád fölé milyen dugaljat célszerű rakni?

Egy lehetséges helyes válasz:

Az alábbi képen látható zónákban (0-2) nem helyezhetők el „normál” szerelvények. Normál alatt azt értem, hogy 230V-os berendezést működtető dugalj, vagy a fürdőszoba lámpa kapcsolója.

Vagyis a kád fölött pl. 250cm magasságban már lehet szerelvényeket elhelyezni. Azonban józan villanyszerelő ilyet nem csinál.

A témában a következő cikkből érdemes tájékozódni:
Fürdőszoba elektromos kialakítása – Frici bácsi villanyszereldéje – villanyszerelő kompromisszumok nélkül (fricibacsi.hu)

Fürdőszóbában milyen magasra célszerű a dugaszolóaljzatokat helyezni? – célszerű vállmagasság fölé, hogy vizes kézről ne az aljzatba csurogjon a víz.

hu_HUHungarian