A vezeték nélküli energiaátvitel több mint 100 éves múltra tekint vissza. Nikola Tesla úttörő munkája a 19. század végén demonstrálta ennek lehetőségét, rádióhullámok és mágneses rezonancia használatával. A modern technológiában két fő módszert alkalmaznak: az induktív csatolást és a mikrohullámú átvitelt.

Az induktív csatolás rövid távolságokon hatékony, például okostelefonok és elektromos fogkefék vezeték nélküli töltésénél. A Qi szabvány például széles körben elterjedt a fogyasztói elektronikai eszközök körében.

A mikrohullámú átvitel hosszabb távolságokra is képes energiát továbbítani. Például a Japán Űrügynökség (JAXA) kísérletezik olyan rendszerekkel, amelyek mikrohullámok segítségével továbbítanának energiát űrbéli napelemekből a Földre.

A rezonáns induktív csatolás szintén ígéretes technológia, amely nagyobb távolságokon is hatékonyan működik. Az MIT kutatói sikeresen továbbítottak energiát két méter távolságra lévő eszközök között ezzel a módszerrel. A vezeték nélküli energiaátvitel forradalmasíthatja az elektromos hálózatokat, lehetővé téve a kábelmentes energiaelosztást és a rugalmasabb telepítést.