A világ első villamos vasúti vontatójárművét Werner von Siemens 1879. május 31-én mutatta be a nagyközönségnek a berlini Iparmű Kiállításon. A 2,2 kW teljesítményű, 100 V feszültséggel működő kis mozdony három kocsit vontatott az 520 mm nyomtávú, 300 méter hosszúságú pályán. A vasutat egy dinamó látta el villamos energiával.

Ezt követően Európában és az Egyesült Államokban is egyre több vasútvonal villamosításába kezdtek, különösen a hegyi vasutaknál, ahol a gőzmozdonyok nehezen boldogultak.

Svájcban az egyik első jelentős villamosítási projekt a Simplon-alagút 1906-os megnyitása után indult, amikor az alagútban elektromos mozdonyokat vezettek be a biztonság és hatékonyság növelése érdekében. Az Egyesült Államokban a New York Central vasútvonal 1904-ben kezdte meg a villamosítást, elsősorban a városi szmog csökkentése érdekében.

Az 1930-as években Magyarország is csatlakozott a villamosítási forradalomhoz, amikor 1932-ben a Budapest–Hegyeshalom vonalon elindult az első villamos mozdony. A második világháború után Európa-szerte folytatódott a villamosítás, különösen az 1960-as és 1970-es években, amikor az olajválság felgyorsította az alternatív energiaforrások keresését. A francia TGV 1981-es bemutatkozása a villamosított vasútvonalak gyorsaságának és hatékonyságának új szintjét mutatta be, és azóta világszerte több ország követi ezt a példát a nagysebességű vasút fejlesztésében.

Forrás: Villamosmozdony – Wikipédia (wikipedia.org)