Frici bácsi és minden képzett villanyszerelő tudja, hogy egy otthon villanyszerelési munkálatai során kardinális pont a védő-összekötő vezető rendszer (alaias EPH) kialakítása.

Összefoglalás

Sokan találkoztunk, villanyszereléssel kapcsolatosan, azzal a fogalommal, hogy EPH. Talán ez első ránézésre kicsit misztikus, ezért szeretném röviden összefoglalni, hogy mire jó, miért érdemes foglalkozni vele. Röviden: ez egy azonos potenciálón lévő hálózat, ami kellemetlen elektromos hatásoktól tud megvédeni minket.

De mi is az a védő-összekötő vezető hálózat (korábban EPH) és miért van rá szükség?

Az emberi test jól vezeti az elektromos áramot. Amennyiben két eltérő potenciálú felülethez kapcsolódik a testünk, akkor elektromos áram fog rajta keresztül folyni. Az pedig nem jó. Sem a villanyszerelőnek, sem Frici bácsinak. Ezért kiemelten fontos, hogy lakásunkban minden azonos potenciálon legyen, és pont ez a védőösszekötő-vezető hálózat lényege. Erre fontos figyelni, amikor az ingatlan villanyszerelési munkálataiba fogunk.

Igazából annak megértése nagyon fontos, hogy miért is alakul ki potenciálkülönbség a lakásban vagy házban. Ennek lehetnek az ingatlanon kívülről eredeztető okai, de ugyanúgy az ingatlanon belül is keletkezhet potenciálkülönbség. Az előbbi az, aminek okait nehezen tudjuk kiküszöbölni, nehéz a „kóbor” áram okainak nyomára bukkanni. Az ingatlanon belüli potenciálkülönbség pedig mindenképpen valamilyen villanyszerelői hibára vezethető vissza. Ahogy a következő cikkben leírt jelenség is: Miért csíp a víz? – Frici bácsi villanyszereldéje – villanyszerelő kompromisszumok nélkül (fricibacsi.hu)

Hogyan alakulhat ki külső hatásra potenciálkülönbség? Például úgy, hogy a villám belecsapott a közelben a földbe. A földben fut egy fém vízvezeték, ami bejön a házba, és a csővezeték úgynevezett idegen potenciált vezet a csaptelephez.

Egy mai épületben nagy kiterjedésű fém hálózatok vannak. Az épületen belül minden olyan villamosan összefüggő jól vezető fémszerkezet, amelynek mérete függőleges irányban a szintmagasságnál, vagy vízszintes irányban 5 m-nél nagyobb. Lakóépületek esetében ez többnyire közművezetékeket jelent: gázvezetékekre, vízvezetékre, fűtésköri vezetékekre gondoljunk. A védő-összekötő-vezető hálózat lényege ezeknek a vezetékeknek az összekötése, és az épület fő földelő kapcsára csatlakoztatása. A lényeg az, hogy minden ugyanazon a potenciálon legyen.

Mit kell bekötni a védő-összekötő vezető hálózatba?

A jogszabályok elég szűkszavúan fogalmaznak: a villamos berendezést úgy kell kialakítani, üzemeltetni, hogy ne okozzon veszélyt a környezetére. A hogyan oldjuk ezt meg kérdésre adnak választ a szabványok.

Minden olyan épületben szükséges kialakítani, ahol házi fémhálózat van

Az rendszerbe be kell kötni az épületbe beérkező vezető anyagú csöveket az épületbe belépési pontjukhoz a legközelebbi helyen, úgy, hogy azokat egymással is össze kell kötni, majd egy megfelelő keresztmetszetű vezetékkel az épület fő földelő kapcsára kell csatlakoztatni.

Az épületszerkezeti elemek vezető anyagú részeit is bekötésre kerülnek, ha azok érinthetők, illetve minden olyan egyéb vezető anyagú dolgot, ami távoli idegen potenciált közvetíthet. Például a fém ablakkeret, az öltözőszekrény, nem hoz sehonnan semmilyen potenciált, így azokat nem kell bekötni. De vannak olyan épületszereketi elemek, amiket be kell kötni az EPH-ba. Pl. egy irodaházban egy fém­oszlop, amit nem burkolnak be a dizájn miatt. Ilyenkor ez az épületben lévő betonvasalással együtt van, ezért ezeket az alapozásnál bekötik – foglalta össze a szakember.

Villanyszerelői körben is fel szokott merülni az a kérdés, hogy a vízvezetékrendszer csöveit akkor is be kell-e kötni, ha azok műanyagok. Itt az a megfontolás játszik szerepet, hogy maga a víz vezetőképes anyag. A védő-összekötő vezető hálózat kialakítására nincs kőbe vésett szabály, mindig egyedileg kell megítélni. Ami nem vezetőképes, azt értelmetlen bekötni. Mindig azt kell vizsgálni, hogy tudunk-e bárhogy két olyan fémtestet megérinteni a házban, ami különböző potenciálon lehet.

A védő-összekötő vezető hálózat (korábban EPH) kialakítása

Ahol védőösszekötő-vezető hálózatot kell kiépíteni, ott központi védőösszekötő-vezető csomópontot is szükséges kialakítani. (Ez lehet központi földelőkapocs, illetve sín is.)

Minden házi fémhálózatot be kell kötni a védőösszekötő-vezető hálózatba. Általában az épület házi főkapcsoló berendezése mellett kell védőösszekötő-vezető hálózati csomópontot kialakítani.
A házi fémhálózatot közvetlenül, védőösszekötő-vezetőn keresztül kell bekötni ebbe a védőösszekötő-vezető csomópontba.

A védőösszekötő-gerincvezető keresztmetszete ne legyen kisebb, mint a berendezésben alkalmazott legnagyobb védővezető keresztmetszetének a fele. Rézvezető esetén legalább 6 mm² legyen, és nem kell 25 mm²-nél nagyobbat választani. Alumínium esetén 16 mm², acél esetén 50 mm²-nél nem lehet kisebb.

Mechanikai ellenálló képesség szempontjából az egyéb védőösszekötő-vezetők, rézvezetők esetén mechanikailag védett elhelyezés esetén 2,5 mm²-nél, mechanikailag nem védett elhelyezés esetén 4 mm²-nél nem lehet kisebb keresztmetszetű. Alumínium vezetékekre a legkisebb megengedett keresztmetszet 16 mm², elhelyezéstől függetlenül.

Védőösszekötő-vezetőként nem alkalmazhatók fém vízcsövek, éghető gázokat és folyadékokat tartalmazó csövek, normál üzemben mechanikai igénybevételnek kitett szerkezeti részek, hajlékony vagy hajlítható fémcsövek (kivéve, ha azokat kifejezetten erre a célra tervezték), hajlékony fémrészek, a tartóhuzalok, sőt kábeltálcák, kábellétrák sem.

Mi van akkor, ha gáz van?

A gázberendezés az egy másik dolog. A Gáz Műszaki Biztonsági Szabályzatot kell ezzel kapcsolatban elővenni. Ez támaszt követelményeket. Előírja, hogy a gázvezetékek kiépítése vagy átalakítása után ellenőrizni kell a gázvezetékek védő-összekötő vezető hálózatba való bekötését, annak megfelelőségét.

Ha új gázvezetékeket építenek ki, azt be kell kötni védő-összekötő vezető hálózatba. Ez azért is nagyon fontos, mert a potenciálkülönbség szikrát okozhat, ami gáz esetében semmiképp nem szerencsés. A gázóránál a két vezeték összekötését is előírják már, mert ha gázórát cserélnek, akkor megszakad a kintről érkező cső és az épületben lévő közötti folytonosság, így ott szintén feszültségkülönbség lehet, ami szikrázhat, és ezt a gázosok nem igazán tolerálják, érthető okból.

Elektromos csatlakoztatással ellátott gázkészülék esetében, például egy cirkó kazánnál, több dolgot is ellenőrizni kell azon kívül, hogy a gázvezeték csatlakoztatva van a védő-összekötő vezető hálózatba.

A gázkészüléknek leválaszthatónak kell lennie az elektromos hálózatról, például, ha konnektorba van bedugva, akkor szereléskor ki tudják húzni. Fix kábeles bekötésnél viszont egy leválasztó kapcsolót kell beépíteni. Áramvédő kapcsolóval kell védeni legalább azt az áramkört, amiről a készülék üzemel.

Ahol csak konvektor vagy gáztűzhely van, ahol nincs elektromos csatlakozás, ott ezek nem játszanak szerepet, ott csak azt kell ellenőrizni, hogy a gázvezeték be van-e csatlakoztatva a védő-összekötő vezető hálózatba, és megfelelő-e a rendszer kialakítása.

Gázkazán cserénél ugyanaz a helyzet, mint új készülék esetében, hacsak nem teljesen ugyanazt rakják fel, de lássuk be ennek viszonylag kicsi az esélye. Az engedélyeztetést általában a gázkészülék szerelő intézi a szolgáltatóval. Ő tudja, hogy milyen papírokat kell beszerezni, ismeri az engedélyezés folyamatát. A cirkó kazánnál szintén egyedi elbírálás kérdése, hogy szükség van-e egyenpotenciálú csomópontra, ami összeköti a különböző csöveket, és becsatlakoztatja a védővezető hálózatba.