Itt összegyűjtöttünk olyan tévhiteket, amelyek a nem villanyszerelő tevékenységet végző honpolgárok fejéből kipattanhatnak.

Összefoglalás

A következőben bemutatok pár tévhitet, ami a villamos hálózatunk kapcsán felmerül. Persze ezen tévhitek sorát még számos esettel lehetne bővíteni. Itt, szerintem, a legjellemzőket sorakoztattam fel.

Sajnos sok esetben a villanyszerelő kollégák is „aktív” szerepet vállalnak ezen tévhitek terjesztésében.

1.     Tilos alumínium vezetéket beépíteni a lakás hálózatba.

A villamos kivitelezésben a mai napig használnak alumínium vezetékeket. Igaz, nem kimondottan a lakóingatlanok villanyszerelése során.

Az alumínium egyik nagy hátránya a rézzel szemben, hogy jóval nagyobb a fajlagos ellenállása, így azonos keresztmetszet mellett egy alumínium vezeték jóval kisebb mértékben terhelhető, mint a réz társa. Valamint az alumínium tartóssága is elmarad a rézétől. (Vagyis a réz jobban melegszik, ami tűzvédelmi szempontból nem előnyös.)

Az ok, amiért mégis alkalmazzák, hogy jóval kedvezőbb az ára, mint a rézé. Emiatt nagyobb keresztmetszetek esetén (gerincvezeték, földkábelek) van létjogosultsága az alumíniumnak.

2.     Csak a baj van vele, ha réz és alumínium vezetékek vegyesen vannak a lakásban

Természetesen ez sem igaz. Frici bácsi a megmondhatója.

Villanyszerelők gyakran nyilatkoznak úgy, hogy ha alumínium vezeték van a lakásban azt mindenképpen cserélni kell. Ennek azért van alapja, ugyanis ezek a rendszerek már jó pár évtizedesek; az alumínium élettartamát pedig kb. 30 évre becsülik. Valamint egyéb műszaki megoldásokban is hiányt szenvedhetnek. Azonban a hibák, hiányosságok kiküszöbölése után egészen jól használhatók lehetnek. Az adott körök teljesítményének korlátozásával (pl. kisebb áramértékű kismegszakító beszerelésével) jelentősen csökkenthető az igénybevétel és az avulás sebessége.

Egy műszeres méréssel (villamos biztonsági felülvizsgálat) pedig könnyen felmérhető a jelenlegi villamos hálózat állapota, és megállapítható annak használhatósága.

Tipikusan a világítási körök esetén csekély kockázatot jelent az alumínium vezetékek használata.

Bizonyos feltételek mellett arra is van lehetőség, hogy réz és alumínium között galvanikus (vagyis direkt) kapcsolatot hozzunk létre. Ezzel kapcsolatosan Frici bácsi a következő szösszenetet tette közzé: Több módszer is van arra, hogy egy… – Frici bácsi villanyszereldéje | Facebook

3.     A kismegszakító folyamatosan leold, nagyobbra kell cserélni

Frici bácsi ezzel a témával is foglalkozott már korábban, érdemes ezt a post-ot is elolvasni: Miért old le a kismegszakító❓… – Frici bácsi villanyszereldéje | Facebook

A kismegszakítónak az a szerepe, hogy az adott villamos áramkört védje a túlterheléstől.  Ezek megjelenhetnek tartós túláram formájában vagy pillanatszerű rövidzárlat képében. Az ilyen esetekre külön védelmi mechanizmus felügyel. Az előbbi (tartós túláram) esetén egy ikerfémes hőkioldó, ami biztosítja, hogy veszélyesen hosszú ideig ne álljon fenn a túláram állapota. Az utóbbi (rövidzárlat) esetben pedig egy elektromágnes gondoskodik a gyors lekapcsolásról.

Namármost, ha nagyobb névleges áramú (pl. 16A helyett 20A) kismegszakítót rakunk be az áramkörbe, akkor annak terhelhetőségét növeljük meg. És ezzel olyan tartós túláramot érhetünk el, ami már kárt tesz a vezeték szigetelésében, vagy magában a vezető anyagában.

Ilyen esetben azt tudjuk tenni, hogy megnézzük, hogy az adott áramkörben milyen fogyasztók vannak és esetleg lehet-e valamelyiket egy kevésbé terhelt áramkörre kötni.

Vagy hívunk egy villanyszerelőt, természetes Frici bácsit, aki nagyobb keresztmetszetű (nagyobb terhelhetőségű) vezetékre cseréli ki a jelenlegit.

4.     Olvadóbiztosítót mindenképpen kismegszakítóra kell cserélni

Természetesen nincs ilyen elvárás vagy kötelezettség. Villanyszerelők szokták javasolni, hogy a régi olvadóbiztosíték helyett mindenképpen kismegszakítókat alkalmazzunk. (Hogy miért? Nem csak a kezelésük egyszerűbb, hanem a szerelésük is.)

Való igaz, hogy ezeknek a kismegszakítóknak számos előnyük van az olvadóbiztosítókkal szemben. A könnyebb kezelhetőséget, szerelhetőséget már említettük. Emellett az adott áramkör lekapcsolása is könnyen megoldható vele; zárlat esetén (aminek az okát egy villanyszerelő felderítette és elhárította) könnyebb a rendszert újból működő állapotra hozni, ellátható sok kiegészítő funkcióval. Egyszerűen könnyebb vele az élet.

Védelmi funkciókat tekintve az olvadóbiztosító semmivel nem rosszabb a kismegszakítónál. Sőt! Esetenként gyorsabb működés és nagyobb megszakítóképesség is elérhető vele.

Amennyiben kényelemre vágyunk, akkor jobb választás a megszakító. Amennyiben nem zavar az olvadó betét csere, akkor maradhat az olvadóbiztosító.

A témáról bővebben: Amit az olvadóbiztosítókról tudni érdemes… (villanylap.hu)

5.     Néhány év múlva mehet a kukába a napelemünk

Elterjedt tévhit, hogy a napelemek 10 év után úgy is használhatatlanok lesznek, utána le lehet szerelni őket, emiatt nem éri meg telepíteni sem.

Ez egy általános tévhit. A napelem gyártók is általában 20-25 év teljesítmény garanciát vállalnak az általuk gyártott napelemekre. Ami azt jelenti, hogy 25 év használat után is biztosítják azt, hogy 80 %-os hatásfokkal üzemelni fognak a panelek.

Frici bácsi nem mozog otthonosan a napelem témában, így segítséget kért:
Tévhitek a napelemes rendszerekről – NapelemTanácsok (napelemtanacsok.hu)

6.     Villanykapcsolót lekapcsoljuk, teljesen megszűnik a lámpa áramellátása

Ebben a kijelentésben sok igazság van. Azonban 100%-osan nem fedi a valóságot. Egy ideális világban valóban úgy alakulna, hogy az izzó irányában futó vezetékek között nem tudnánk feszültségkülönbséget mérni, így áram sem tudna folyni ezek között.

Sajnos a valóság tud teljesen más képet is mutatni. Főleg egy régebben épült ingatlan esetén más sok Villanyszerelő keze nyomát viselheti magán az elektromos hálózat. És ezek a kezek nem biztos, hogy mindig az elvárható precizitással és gondossággal dolgoztak.

A kapcsoló lekapcsolásával, nagy valószínűséggel, a fázisvezetőnek nem lesz feszültség, ellenben a nullvezetőn és a földelésen még előfordulhat.

Ezért célszerű műszeres (pl. multiméter) méréssel ellenőrizni a villamos betáplálás helyzetét; vagy nagyon figyeljünk oda, hogy szerelés közben nem zárunk rövidre áramköröket. (Ez utóbbi inkább csak tréfa.)