Az elektromos hálózatok kialakulásának történetében az egyik kimagasló esemény volt, amikor az első elektromos villanykörte megjelent. A villanykörte megjelenése mérföldkő volt a lakossági és közterületi világítás történetében, átírva ezzel az éjszakai életet és a munkakörülményeket.

Az első villanykörte megalkotása hosszú és sokszínű folyamat eredménye volt, amelynek során több különböző feltaláló és tudós játszott szerepet. A folyamatok egyik egyik kiemelkedő szereplője az amerikai Thomas Alva Edison volt, aki 1879-ben sikeresen kifejlesztette az első gyakorlatban is használható, hosszú élettartamú elektromos izzót. Edison eredményeit megelőzte számos más feltaláló, köztük Joseph Swan angol fizikus és kémikus, aki szintén jelentős mérföldkövet jelentett az elektromos világítás terén.

Swan és Edison egymással párhuzamosan dolgoztak az elektromos izzó megalkotásán, és mindketten olyan körteformájú üvegkapszulát használtak, amelyben egy vékony szálon keresztül áram folyt, és hevítette az izzószálat, és az így fényt adott. Swan 1878-ban szabadalmaztatta az ötletét, azonban Edison 1879-ben jelentette be a sajátját. A két férfi később egyesítette erőiet, és közösen létrehoztak egy vállalatot az izzók gyártására.

Az üvegkapszula rendeltetése az volt, hogy szigetelje az izzószálat a külső környezettől és megakadályozza az oxigén hozzáférését, így a szál nem égett ki olyan gyorsan. Az üveg kapszula tartalmazott egy vagy több vezetőt, általában rézhuzalt, amely az elektromos áramot a szálhoz vezette.

Az első ielektromos árammal működö fényforrás alapvetően egy üvegkapszula volt, melyben egy szénszál (később cirkónium vagy volfrám) helyezkedett ett, és melyet egy elektromos áramkörbe kapcsoltak. Az áram melegítette a szálat, amamely izzásba jött, és fényt adott. Az ilyen korai izzók még nem voltak tökéletesek – gyakran hamar tönkrementek, és hatékonyságuk sem volt túl nagy -, de az alapelv megléte forradalmasította a világítástechnikát.

Az első villanykörték elterjedése igen hanar bekövetkezett, mivel sokakak számára vonzó volt a biztonságosabb, higiénikusabb és könnyen kezelhetőbb alternatíva a gyertyákhoz és gázlámpákhoz képest. Az elektromos hálózatok viszonylagos gyors kiépülése, valamint az izzók folyamatos fejlesztése és árának gyors csökkenése révén az elektromos világítás hamarosan az otthonokban és az ipari létesítményekben is általánossá vált.