A történet napjainkban játszódik, szereplői semmilyen lenyomatát nem képezik a megrendelői, illetve villanyszerelői társadalomnak.
Történt ugyanis, hogy a Megrendelő Úr felkérte Frici bácsit, szigorúan baráti alapon, hogy a pincéje villanyszerelési munkáit a legjobb tudása szerint valósítsa meg.
A Megrendelő Úrról tudni kell, hogy nagyon kis költséggel szeretne hozzá jutni a megrendelt munkákhoz. Frici bácsi pedig nem annyira szeret műszaki tartalom tekintetében kompromisszumokat kötni. Ebben az esetben a Megrendelő Úr győzött, aki a villanyszerelés szempontjait kevésbé, az anyagiakat annál inkább figyelembe vette.
Így született az az ötlet, hogy a pince alsó (spot + ledcsík) világítása és a dugaljak ugyanazon az áramkörön legyen.
Figyelem! „Mély” műszaki tartalom következik!
A gerincvezeték négyeres kábel (föld, 0, fix fázis – a dugaljaknak, kapcsolt fázis – a világításnak), a leágazások pedig háromeresek (föld, 0, fázis). A kapcsolt fázishoz valahol a távolban egy kapcsoló csatlakozik, ami a pince világítást kapcsolja.
Tökéletes minőségben meg is valósult a villanyszerelés, ahogy azt Frici bácsitól már megszokhattuk. Komolyan! (Spoiler! Nem hiszed, járj utána: +36205468207, Főoldal – Frici bácsi villanyszereldéje – villanyszerelő kompromisszumok nélkül) Csak egy aprócska gond volt. Éspedig az, hogy a dugaljakban is csak akkor volt delej, amikor a lámpák égtek. Frici bácsi lázas hibakeresésbe kezdett és természetesen meg is találta a nemmegfelelőség okát.
Figyelem! Még „mélyebb” műszaki tartalom következik!
A kivitelezéshez ún. NYY-J réz földkábelt választottunk. És akkor itt jön a színek kavalkádja. A négyeres a következő színeket tartalmazta: szürke, barna, fekete és zöld-sárga. A zöld-sárgának nagyon örültünk, az teljesen egyértelmű volt, mi célt szolgál. A többi szín funkcióját kellett csak okosan meghatározni. A szürkéből lett a 0, ui. ez hasonlít legjobban a kékhez. A fekete lett a fix fázis, a barna meg a kapcsolt.
A dugaljakhoz futó háromeres változat a következő színeket tartalmazta: barna, kék és zöld-sárga.
Lehet, már sejtitek mi okozhatta a gondot. Nem, a 0-val nem volt semmi gond. Így van, a fázisokkal történt a keveredés. Frici bácsi, ahogy az iskolában is tanítják, színhelyesen összekötötte az ereket. Csak arra nem figyelt a kötögetésnél, hogy a gerinc fekete „fix” ere kapcsolódik a leágazás barna színű fázisához.
Megnyugtatok mindenkit, senki nem volt életveszélyben.
Látjátok kedves barátaim! Még a tapasztalt villanyszerelőket is meg tudják viccelni ezek a fránya színek.
Emberek, akik hatással voltak a villamos ipar fejlődésére
Norman Manuel Abramson neve összefonódott a modern vezeték nélküli kommunikációval, köszönhetően az általa kifejlesztett ALOHAnet rendszernek.
Kezdetek
Abramson, aki 1932. április 1-jén született Bostonban, Massachusetts államban egy zsidó gyökerekkel rendelkező családba. Apja (Edward) Litvániában született, anyja (Esther) Ukrajnában.
Már fiatal korában érdeklődést mutatott a tudományok iránt. Tanulmányait a Harvard Egyetemen kezdte, ahol fizikából szerzett diplomát, majd a UCLA-n folytatta, ahol mesterfokozatot szerzett, végül pedig a Stanford Egyetemen doktorált villamosmérnöki tudományokból.
Az ALOHAnet születése és jelentősége
1968-ban Abramson csatlakozott a Hawaii Egyetemhez, ahol az egyik első projektje az volt, hogy rádiótechnológiát fejlesszen ki az egyetem számára, amely lehetővé tenné az adatok küldését és fogadását a távolabbi földrajzi helyekről az Egyesült Államok kontinentális részére. Az Advanced Research Projects Agency (ARPA) által finanszírozott projekt során Abramson és csapata kifejlesztette az ALOHAnet rendszert, amely 1971-ben kezdte meg működését.
Az ALOHAnet volt az első olyan rendszer, amely megmutatta, hogy a kommunikációs csatornák hatékonyan és eredményesen megoszthatók egyszerű véletlen hozzáférési protokollok segítségével. Az ALOHAnet alapvető újításai közé tartozott az adatok csomagokra bontása, amelyek újraküldhetők, ha az adat elveszik a továbbítás során. Ez a megközelítés lehetővé tette a véletlen hozzáférést a szekvenciális hozzáférés helyett, és közvetlenül befolyásolta az Ethernet és a vezeték nélküli kommunikációs technológiák fejlődését.
Abramson Öröksége
Norman Abramson 1994-ben vonult nyugdíjba a Hawaii Egyetemről, de továbbra is aktívan részt vett a technológiai innovációban, többek között társalapítója volt az Aloha Networks-nek San Franciscóban, ahol technológiai igazgatóként dolgozott. Az ALOHAnet és Abramson munkássága alapvetően megváltoztatta a vezeték nélküli kommunikáció világát, és öröksége ma is él, hiszen minden modern vezeték nélküli kommunikációs technológia az általa kifejlesztett protokollokra épül.
Norman Abramson 2020. december 1-jén hunyt el, de munkássága és innovációi továbbra is inspirálják a tudományos közösséget és a technológiai ipart.
Emberek, akik hatással voltak a villamos ipar fejlődésére
André-Marie Ampère (1775-1836) francia fizikus és matematikus, akit a modern elektromágnesesség egyik atyjaként tartanak számon. Az ő nevének állít emléket az elektromos áram erősségének mértékegysége, az amper.
A kezdetek
Ampère 1775. január 20-án született Lyonban, Franciaországban. Gyermekkorában autodidakta módon tanult, és már fiatalon érdeklődött a matematika és a természettudományok iránt. Apja, Jean-Jacques Ampère, nagy hatással volt rá, és ösztönözte a tanulásra. Ebben nagy szerepe volt a felvilágosodás eszméjének is, amely szerint a formális oktatás helyett inkább természet vezérelte ismeretszerzés az üdvözítő. Az ifjú Ampère-t nagyban segítette ismeretszerzésében apja jól felszerelt könyvtára. Különösen a matematika iránt érdeklődött, és már tizenéves korában olvasta Euler és Bernoulli munkáit.
Apja közszolgálati szerepet vállalt a francia forradalom idején, békebíró lett egy Lyon melletti kisvárosban. Amikor azonban a jakobinus frakció 1792-ben átvette az irányítást a forradalmi kormány felett, Ampère apja szintén a jakobinus tisztogatás áldozatává vált.
Tudományos karrier
Első rendes állását 1799-ben vette át szerényen fizetett matematikatanárként, ami anyagi biztonságot biztosított számára, hogy a következő évben megházasodjon és megszülessen első gyermeke, Jean-Jacques.
1802-ben Ampère-t kinevezték a fizika és a kémia professzorává a Bourg-en-Bresse beli École Centrale-ban. Bourgban töltött idejét matematika kutatására fordította, és megalkotta a Considérations sur la théorie mathématique du jeu (1802; „Megfontolások a játékok matematikai elméletéről”), a matematikai valószínűségről szóló értekezést, amelyet 1803-ban elküldött a Párizsi Tudományos Akadémiának. Felesége 1803 júliusában bekövetkezett halála után Ampère Párizsba költözött, ahol 1804-ben oktatói állást vállalt az új École Polytechnique-ben. Hivatalos képesítés hiánya ellenére Ampère-t 1809-ben kinevezték az iskola matematikaprofesszorává. Amellett, hogy 1828-ig ebben az iskolában töltött be pozíciókat, 1819-ben és 1820-ban Ampère filozófiai, illetve csillagászati kurzusokat tartott a párizsi egyetemen, 1824-ben pedig a Collège de France tekintélyes kísérleti fizika tanszékére került.
Elektromágnesesség felfedezése
Ampère legjelentősebb hozzájárulása a tudományos élethez az elektromágnesesség területén keresendő. 1820-ban, amikor Hans Christian Ørsted felfedezte, hogy az elektromos áram mágneses mezőt hoz létre, Ampère azonnal elkezdte kutatni ezt a jelenséget. Kísérletei során felfedezte, hogy két párhuzamos vezető, amelyeken áram folyik, kölcsönhatásba lép egymással: vonzzák vagy taszítják egymást az áram irányától függően. Ezt a jelenséget ma Ampère törvényeként ismerjük.
Ampère törvénye kimondja, hogy az elektromos áram által létrehozott mágneses mező erőssége arányos az áram erősségével és a vezető hosszával. Ez a törvény alapvető fontosságú az elektromágnesesség elméletében, és számos gyakorlati alkalmazása van, például az elektromotorok és generátorok működésében.
Személyes részletek és a vég
1799-ben, 24 évesen Ampère feleségül vette a 25 éves Catherine-Antoinette Carront, akit általában Julie-nak hívtak. Egy évvel később megszületett fiuk, Jean-Jacques. Kevesebb mint négy év házasság után Julie 1803-ban hasi rákban meghalt.
Ampère 1806-ban újra megházasodott, feleségül vette Jeanne-Françoise Potot-ot. A pár gyorsan rájött, hogy házasságuk hiba volt. Lányuk, Albine 1807-ben született, és a pár 1808-ban törvényesen elvált.
Ampère fia, Jean-Jacques a nyelvészet figyelemre méltó professzora és a Francia Akadémia tagja lett.
61 éves korában Ampère tüdőgyulladást kapott. A francia mediterrán városban, Marseille-ben halt meg 1836. június 10-én. Marseille-ben temették el, de maradványait később a párizsi Montmartre temetőbe szállították.
Én már egy jó ideje csak elektromos fogkefét használok. Valahogy úgy érzem ennek hatékonyabb a tisztítási mechanizmusa. (A jelenlegi egy egész komoly példány, még bluetooth-os kis visszajelző panel is tartozik hozzá, ami követi, hogy milyen rendszeresen használom az eszközt.)
Az egyik használat közben egy kicsit elgondolkodtam, vajon mióta van jelen az életünkben ez a kis készülék, és egyáltalán a fogmosás milyen múltra tekint vissza.
A következőkben ennek próbálok utánajárni.
Az első fogkefék megjelenése
A fogápolás története egészen az őskorig nyúlik vissza, amikor az emberek különféle fák kérgét és ágait rágcsálták, hogy megtisztítsák fogaikat. Az első fogkefe gyanánt használt eszközök az i.e. 3500-ban, Mezopotámiában jelentek meg, ahol citrom-, narancs-, és babérfából készült ágacskákat használtak. Az arab kultúrában az arakfából készült miswak volt népszerű, amely csersavat tartalmazott, ami antibiotikus és antivirális hatású.
A modern fogkefe kialakulása
A kínaiak a 700-as évek táján kifejlesztették a disznószőrből készült fogkefét, amelyet bambusz vagy elefántcsont nyélre erősítettek. Ez a találmány Marco Polo közvetítésével jutott el Európába, ahol kezdetben nem aratott nagy sikert. Az első modern fogkefét egy brit börtöntöltelék, William Addis készítette 1780 körül, aki rájött, hogy ha egy csontdarabra lyukakat fúr és azokon áthúzza, majd megköti a takarításhoz használt kefe szálait, máris van egy eszköze a fogápoláshoz
A fogkefe történetében a következő lépcsőt a nejlon 1935-ös feltalálása (Wallace Hume Carothers, amerikai kémikus) jelentette. A fogkefék első, műanyagsörtés generációja még olyan erős műanyagszálból készült, ami felsértette a fogínyt. Csak 1950-ben kezdődött meg a fogkefe diadalmenete: ekkor már puha sörtés modelleket sikerült előállítani és a fogkefe tömegtermékké vált.
Az elektromos fogkefe térhódítása
Az elektromos fogkefe legelső példánya Tomlinson Moseley nevéhez fűződik. Motodent néven értékesítette. 1937. december 13-án szabadalmat is nyújtott be rá. Svájcban 1954-ben Dr. Philippe Guy Woog megalkotta a saját példányát, amit Broxodent-nek nevezett el. Ez volt az első kereskedelmi forgalomban kapható elektromos fogkefe. A készülék egy szabványos fali aljzathoz csatlakozott, és hálózati feszültséggel működött. Az elektromos fogkeféket eredetileg korlátozott motoros képességekkel rendelkező betegek és fogszabályozót viselő páciensek számára hozták létre.
A General Electric 1960-as évek elején vezette be a saját vezeték nélküli változatát, ami újratölthető NiCad akkumulátorokkal rendelkezett, és bár hordozható volt, meglehetősen terjedelmes is.
Az 1980-as évekig megjelent elektromos fogkefék még hagyományos fogkefe fejjel rendelkeztek, és a kézi fogkefe mozgását próbálták utánozni. Ezek hatékonysága nem haladta meg a hagyományos kézi fogkefék hatékonyságát. A nagy technikai áttörést a ma is ismert oszcillációs-rotációs (forgó-rezgő) technika megjelenése jelentette. Például az Oral-B ilyen jellegű példányai.
Az első ultrahangos fogkefét, amelyet először Ultima-nak, majd Ultrasonex-nek hívtak, 1992-ben szabadalmaztatták az Egyesült Államokban. Kezdetben az Ultima csak ultrahanggal működött, de néhány évvel később egy motort adtak hozzá.
Az elektromos fogkefe típusai
Az elektromos fogkefék működésük típusa szerint osztályozhatók:
Oldalirányú rezgés: A fogkefe feje oldalirányban mozog.
Ellentétes oszcilláció: A fogkefe feje melletti sörtecsomók (általában hat-tíz darab) egymástól függetlenül, egyik irányba, majd a másik irányba forognak, minden csomó az ellentétes irányba forog, mint a mellette lévő.
Forgó oszcilláció: A fogkefe feje egyik irányba, majd a másik irányba forog.
Körkörös mozgás: A fogkefe feje csak egy irányba forog.
Ultrahangos: A fogkefe sörtéi ultrahangos frekvencián (> 20 kHz) rezegnek.
Ionos: A fogkefe célja, hogy elektromos töltést adjon a fogfelszínnek, ezzel megzavarva a fogplakk tapadását.
Bizonyos rezgő fogkefe típusoknál a kézi fogkeféhez hasonló fogmosási technikát ajánlanak, míg a forgó fejű fogkeféknél az ajánlott tisztítási technika az, hogy lassan mozgatjuk a fogkefét fogról fogra.
Villanyszerelőként azt gondolom, hogy nem drága mulatság a villanyszerelés. Nekem semmiképpen, de a kedves ügyfélnek sem. Csak mi magyarok ahhoz vagyunk szokva, hogy mindenhez olcsón jussunk hozzá. És ez a mentalitás mondatja veled kedves megrendelő, hogy drágák vagyunk.
Na…akkor levezetem neked, hogy szinte nem is sok az a pénz, amit a lakásod villanyszereléséért elkérek. Mondhatni gombokért dolgozom neked.
Megkérdeztem Emit (vagyis a mesterséges intelligenciát), aki azt mondja, hogy egy átlagos budapesti lakás az 82 m2. Akkor legyen ez a referenciaméret.
Ilyen lakásból, Józsi haverommal közösen, 2,5 darabot tudunk megcsinálni egy hónapban. Vagyis egy lakásra 7-8 munkanapot számolok. (Persze lehetne hétvégén is dolgozni, de azt te sem szeretem. Mi sem. Így maradnak a hétköznapok.)
És kezdődjék a matek. Az asszonnyal azt számoltuk ki, hogy a kényelmes életünkhöz olyan kétmillió forintra szükség van. Egy jó villanyszerelő ennyit mindenképpen megérdemel. Persze, tudod, nem olcsó a medence fűtése, a BMW felni is méregdrága, nem is beszélve a szervizeléséről. Meg azért szeretnénk évente 1-2 egzotikus helyet meglátogatni. És természetesen a gyermek, ahogy nő, egyre inkább neki is vannak igényei. Mindent összevetve, úgy láttuk, hogy azért ennyi pénzből valahogy ki fogjuk húzni a hónap végéig.
A Józsi nem ennyire igényes, neki elég a havi hatszázezer. És úgy látszik, az asszony sem vágyik drága smukkokra. Igazság szerint a különbség annak (is) köszönhető, hogy én hlozom a munkát, én adom a drága eszközöket és valahol a felelősséget is én vállalom.
Azt mondanom sem kell, hogy ezek nettó összegek. Vagyis olyan pénzek, amik mindenféle költség, járulék, adó, stb. után a zsebünkben maradnak. Szerencsére az adó minimális, ugyanis csak végszükség esetén adunk számlát a munka után. (Ez nem a „hivatalos” álláspont, ezt csak neked súgom meg barátilag.)
Ettől függetlenül vannak a következő havi költségek, amikkel számolni kell. Ezek nem patikamérlegen kiszámolt összegek, hanem az évek és a rutin mondatja velem őket.
Íme:
Kata: ötvenezer forint. (Psszt…az asszonynak egy szót se! Ez legyen a mi kis titkunk.)
Könyvelő: huszonötezer forint. (Sajnos a magyar jogszabályok és számviteli dolgok annyira szövevényesek, hogy külső segítség nélkül nem boldogulni.)
Üzemanyag: százezer forint. (Sokat kell ám a mi szakmánkban jönni-menni.)
Autó fenntartás: százezer forint. (Ez itt nem a BMW, hanem a jó kis munkásautó. Azt is szervizelni kell, meg időként lecserélni kicsit fiatalabbra és joobb műszaki állapotúra.)
Gépek, szerszámok (amortizáció és beszerzés): százezer forint. (Persze, vegyek Hiltit. Az örök élet meg pár nap. A Józsi azt is biztos szét b@szná. Így marad az olcsó teszkós. Na meg persze mindenféle kellékanyag úgy fogy, mint a cukorka.)
Egyéb költségek: ötvenezer forint. (Mert mindig van valami.)
Akkor mindent összevetve az eddigi nettó kétmillió-hatszázezer forintra még jön a négyszázhetventötezer forint, ami bruttó hárommillió-hetvenötezer forintot-eredményez.
Na ezt az összeget kell a kedves megrendelőknek megfizetnie. Nyilván nem egynek és egyben, hanem a lakásonkénti részt.
Ezért lesz ez lakásonként egymillió-kétszázharmincezer forint. (Pontos számítás szerint még lenne tíz forint, de ez most ajándék.) Ezt most négyzetméterre levetítjük, ami olyan tizenötezerforintot eredményez.
Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy ez az élő munkára vonatkozó rész volt. Vagyis az anyagköltség még nincs beleszámítva. Az annyi amennyi.
Vannak nagyon pénzéhes szakik, akik az anyagon is nyerészkednek. Megszerzik olcsón, aztán jól felszámolják. Mi ilyet nem teszünk. Mi azok a jóvágású, becsületes magyar kisiparosok vagyunk, mint akik apáink is voltak. A szükségesnél egy fillérrel sem vagyunk hajlandóak többet elfogadni. Soha!
Végül is nem is vagyunk olyan drágák! Azt hallottam, hogy ilyen lakásra a festők jól elkérnek kétmillió feletti összegeket is. (Biztos nagyobb az autó vagy többet utaznak.) Aztán az ügyvédekről ne is beszéljünk, akik meg a kényelmes karosszékben üldögélve egy óra pepecselésért százezer felett számolnak. (Mivel járhatnak? Helikopterrel!?)
Csináltam egy kis összefoglaló táblázatot azoknak, akik nem szeretik a betűt, inkább a számokban hisznek. Pedig szerintem a szép míves anyanyelvünket kéne ápolni, nem pedig ezeket az arabus népeket pártolni. De ti tudjátok!
English 
Hungarian